Krisztus teste (gör. szóma tou Krisztou, lat. corpus Christi): 1. a megtestesült Ige látható valósága, a názáreti Jézus emberi teste (→Jézus Krisztus); 2. a szent →ostya, melyet a szentáldozásban magához vesz a lélek; 3. az →Egyház. - 1. Az evang-ok és az ApCsel Krisztus földi és föltámadt testéről is beszélnek. E testről beszélt Jézus mint a templom lebontásáról és 3 nap alatt történő fölépítéséről (Jn 2,21), a →színeváltozáskor ~nek ragyogásában mutatkozott meg az isteni dicsőség. - Szt Pál leveleiben ~ az üdvösség forrása a →keresztáldozat által. Jézus ugyanezt mondja azzal, hogy életét adja az emberekért. Ezáltal megszerezte nekik a megváltást a haláltól és a törv. szolgaságától (Róm 7,4), továbbá a kiengesztelődést (Kol 1,22; Ef 2,16), a megszentelődést (Zsid 10,10), megszabadított a bűntől, és elvezetett az igaz életre (1Pt 2,24), ~ tehát az üdvösség helye és eszköze. A kereszten megfeszített test a föltámadásban a dicsőség testévé vált (Fil 3,21). A fölfeszített és a föltámadt test azonossága az ap-oknál magától értetődik. A gör. szóma a személy testi valósága. - 2. Az utolsó vacsorán ~ azonos lett az →Eucharisztiával. A szentáldozásban az áldoztató pap szavai: „~ (és vére)” erre emlékeztetnek. - 3. Az Egyh. az a Krisztus által alapított közösség, mely Megváltójának és Üdvözítőjének vallja az Isten Fiát. Az egy testben való egység alapja az, hogy Krisztus a kereszten a testének föláldozásával kiengesztelődést szerzett Isten és ember között, lerontotta az emberek közötti válaszfalat, és a közösséget átitatta a Szentlélekkel (Kol 1,22; Ef 2,16). Az ő fősége alatt élő test a →keresztség által születik (1Kor 12,13; Róm 7,4; Kol 3,15), ezt a testet táplálja az →Eucharisztia, mely által még inkább egy testté lesznek azok, akik ~ben részesülnek (1Kor 10,17). - Pál ap. nyelvhasználatában a helyi egyh. és az egész Egyh. is ~, s a hívők Krisztus tagjai. E kép az Ádám-Krisztus párhuzamból épül (Róm 5,12-21; 1Kor 15,20), de jól illusztrálja az egyh. közösség karizmatikus voltát és a tagok egybetartozását is. A hívők arra vannak hivatva, hogy saját adományaik fölhasználásával mozdítsák elő a közösség javát és tökéletességét. Amikor az ap. az egész Egyh-at ~nek mondja, az egységet hangsúlyozza (Kol 3,15; Ef 3,6; 4,4), mert az egységet a fő (→fej) biztosítja: Krisztus, aki gondoskodik az egész szervezet életéről, és a Szentlélek, aki a lelki adományokat mindig a közösség javára adja. - A test hasonlata megtalálható a gör-róm. és a zsidó irod-ban is a közösség v. az állam jelképeként. Pálnál azonban külön sajátság a fő kiemelése. A tagok a fő teljességéből kapják a megszentelődést. A fő és a test kegyelmi kapcsolatára utal az is, hogy az Egyh-at más helyen Krisztus jegyesének mondja, s Krisztus ennek a testnek a megváltója (Ef 5,21). - Az egyházatyák a ~ről szóló Szt Pál-i tanítást továbbépítették, fölismervén, hogy a ~-kép kifejezi az embernek a lét szintjén való kapcsolatát Krisztussal. E kapcsolatot a megtestesülés alapozta meg és a megváltás tette teljessé. Ezért nevezte Szt Ágoston az Egyh-at „teljes Krisztusnak”, a fő és a tagok egységének. G.F.

LThK VI:907.